recommented

Most, hogy a méltányos és minden oldalról átgondolt internetadót idegen hatalmak és ellenzéki pártok által felbérelt szabotőrök megtorpedózni látszanak, nem árt, ha a költségvetés kiegészítése céljából új adónemeken kezdünk el gondolkodni. Ezért felkérjük a Miniszterelnökhség szakpolitikusait, hogy nyújtson javaslatokat új adók bevezetésére.

Nemzetgazdasági Misztérium


Mindenkinek nyilvánvaló, hogy télen-nyáron süt a nap, és ezzel valamit kezdeni kell. A napelemek és napkollektorok borzasztóan drágák, ráadásul még állami támogatás is igényelhető rájuk. Hogy ezeknek a forrásait a jövőben is biztosítani tudjuk, kivetjük a Fényadót, amelynek mértéke 12 FT/80 kandela. A pontos mérési lehetőségeken még gondolkodunk.
Mivel meg szeretnénk teremteni a kulturált fényhez jutás lehetőségét, megalapításra kerül a Nemzeti Fényellátó Kft., ahol a regisztrált kereskedők kedvezményesen vásárolhatnak fényt.

Kiegészítő javaslat 1: felső határ bevezetése indokolt, amire a javaslatunk 2500 Ft/család/hónap
Kiegészítő javaslat 2: a fényevőkre speciális rendelkezések vonatkoznak, az ő esetükben, amennyiben nem a Nemzeti Fényellátó Kft. üzleteiben vásárolnak, indokolt a népegészségügyi termékadó kivetése is
Kiegészítő javaslat 3: a fény nem keverendő össze a fény nevű itallal, természetesen jövedéki adó nem fizetendő utána


Tudomásunkra jutott, hogy felelőtlen fiatalok már a házasság előtt is nemi életet élnek, méghozzá a legtöbbször nem is gyereknemzés céljából. Amellett, hogy a KDNP frakció ezt erkölcsileg is elítéli, ez a gyakorlat alááshatja a jelenlegi stabil, megalapozott nyugdíjrendszert. Ezért bevezetésre kerül a Dugódíj II. Az elnevezés Tarhálós István főpolgármester úrtól származik, hiszen - mint felszólalásában kifejtette - itt is külső behatolás történik, csak éppen nem a főváros testébe.

Kiegészítő javaslat: javasoljuk kedvezményes bérletek bevezetését. Felmérésünk szerint 30 év alatt a korlátlan felhasználású napijegy, 30 év fölött a 6 alkalmas havi bérlet lehet a népszerűbb


Lázár Jánus úr, a Miniszterelnökséget vezető miniszter javaslatára a jövő hét keddi bizottsági ülésen egyeztetünk a bevezetendő Gyalogadóról. A megalapozott hatástanulmányok szerint (és drágák is voltak! Péter, szóljatok le a Feriéknek, hogy legközelebb egy oldalt hozzanak ki másfélmillió alatt!) egy átlagos edzettségi állapotú gyalogos mérsékelt fizikai aktivitás mellett több széndioxidot bocsát ki, mint egy euro 6-os motor. Az egyre fokozódó levegőszennyezés (baszki Péter, mondd meg a Feriéknek, hogy le ne írják még egyszer a pollúció szót, folyton szótáraznunk kell!) miatt indokolt, hogy mérsékeljük a gyalogosforgalmat a főváros központi részein. A gyalogadó mértékéről szakmai vitát fogunk lefolytatni, ennek becsült értéke 176 cm-es magasság alatt 30 fillér/lépés lesz, 176 cm-es magasság fölött 35 fillér/lépés.

Kiegészítő javaslat 1: A miniszter úr külön kiegészítő javaslata alapján előkészítjük a lehetőségét egy új luxusautó-támogatási rendszernek, melynek keretében az összes vezető kormánytisztviselő pályázhat 90%-os vissza nem térítendő állami támogatásra, amennyiben 20000000 forint feletti árú gépkocsit vásárol. Ezzel számításaink szerint évi több mint 280 millió forintos megtakarítás érhető el, amit a közmunkások fizetésének egyszeri, 500 forintos kiegészítésére használnánk fel


Tudomásunkra jutott, hogy sokan panaszkodnak az állami ügyintézés lassúságára és átláthatatlanságára. Szakértőink szerint ez annak köszönhető, hogy sokan felesleges látogatják a hivatalokat, nyilvánvalóan az egyébként hibátlanul működő rendszer megbénításának céljával. Hogy az ügyintézés sebességét növeljük és kiszűrjük a felesleges ügyfeleket, bevezetjük a Várakozási adót. Ennek mértéke 20 Ft/perc/ügyfélablak, felső határ nincs, hiszen mindenkinek lehetősége van azonnal hazamenni, ezzel csökkentve az intézmények felesleges terhelését. 

Kiegészítő javaslat: nincs, ez így tökéletes


Mivel egyre gyakoribbak a közrendet súlyosan veszélyeztető tüntetések, álláspontunk szerint elkerülhetetlen a Gyülekezési adó kivetése. Ez minden bejelentett tüntetésre vonatkozik, ahol legalább két állampolgár gyülekezni kezd. Az adó mértéke 10 Ft/fő/perc, és a gyülekezés megkezdésétől mindaddig számlálandó, míg a rendőrség hivatalosan befejezettnek nem nyilvánítja a tüntetést. Mindez természetesen nem befolyásolja a gyülekezési szabadságot, hiszen gyülekezni továbbra is szabad.

Kiegészítő javaslat 1: a Gyülekezési adót nem kell megfizetni abban az esetben, amennyiben a tüntetés békemenetnek minősül. A békemenet kritériumait a május havi, legújabb Alaptörvény fogja tartalmazni


A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (röviden: N.E.R.) alapvető eleme lesz az Árbevételi Nemzeti Univerzális Szolgáltatói adó (röviden: Á.N.U.SZ. adó). Mivel Magyarország költségvetésének mindenkor stabilnak és kiszámíthatónak kell lennie, elvárható az országban élő összes szolgáltatótól, hogy lehetőségei szerint segítse az ország működését. Az Á.N.U.SZ., mint azt neve is mutatja, mélyreható, bevétel alapú adó, minden érintettnek az éves nettó árbevétele 23,7%-ával kell kifejeznie szolidaritását a magyar állam felé. Az adó évi két részletben, előlegként fizetendő be, az előlegszámítás alapja a megelőző adóév nettó árbevételének négyszerese (hogy kiszűrjük az adóelkerülőket). Szolgáltatónak minősül minden olyan természetes vagy jogi személy, amely szolgáltatást nyújt, nagy- vagy kiskereskedelemmel foglalkozik, alapítványi, egyesületi vagy őstermelői tevékenységet végez. Amennyiben az adott jogi vagy magányszemélynek a megelőző adóévben árbevételt képző tevékenysége nem volt, akkor a fizetendő adó mértékét a NAV illetékes főosztálya fogja megállapítani statisztikai és vagyoni alapon. Az adó zökkenőmentes bevezetéséhez szükséges, hogy az összes adóalany éves vagyonnyilatkozatot adjon le az éves bevallással egyidejűleg. 

Kiegészítő javaslat 1: mivel demokráciánk alapköve az ország kormányzata, a politikai zsarolhatóság megszüntetésének értelmében a kormányzó parlamenti pártok képviselői és az általuk kijelölt jogi és magánszemélyek mentesülnek az adó befizetése és a vagyonnyilatkozat benyújtása alól 


Kérjük javaslataink szíves figyelembevételét!

Miniszterelnökhség
Lázár Jánus s.k.

A címben szereplő fogalom volt az első, ami eszembe jutott a szurkolói kártya leírásának hallatán. 

Ha valakit esetleg nem érdekelne a magyar foci - és legyünk őszinték, sokan vannak így - akkor az ő kedvükért: 2014. szeptember 15-től a magyarországi futballmeccsek csak szurkolói kártyával látogathatók. 
Elolvastam a feltételeket, és arra jutottam, ezután jobb lesz nekem a televízióban meccset nézni. Ugyan akkor kevesebben vagyunk (legfőképpen csak én), viszont mindig jó az idő, ha rossz a játék, akkor nyugodtan nézhetek mást, és a sör is olcsóbb. 

Őszinte leszek. Az 1985-ös Videoton-Manchester meccs volt az első meghatározó futballélményem, aztán jött a balsikerű 86'-os vébé (igen, még láttam a magyar válogatottat világbajnokságon játszani, ezt a gyerekeim nem fogják majd tudni elmondani magukról), aztán a PSV-Benfica BL-döntő, és szép sorban a többi. Gimnazistaként és egyetemistaként sokszor száz kilométereket utaztam egy nyomorult kupameccsért, hogy aztán szarrá ázzak egy-egy büdös stadionban, ahol omlik a vakolat. Soha nem voltam semmilyen szurkolói csoport tagja, soha nem voltam fanatikus drukkere egyik csapatnak sem, csak a focit szerettem, de azt nagyon. Már óvodásként is, de iskolás koromtól kezdve tényleg minden nap reggeltől estig rúgtuk a gumit (hiszen bőrfocija csak a kiválasztottaknak volt). Megszámlálhatatlan mérkőzésen voltam kint a Zamárdi-Balatonboglártól kezdve az MTK-Siófokon át a Vasas-Győrig. 

Aki volt már különböző osztályú meccseken, az pontosan tudja, hogy mindegyikben más a szép. Az első osztályban a tényleg komoly küzdelmet hozó, nemzetközi kupaszereplésről döntő rangadók, eggyel-kettővel lejjebb mindig lehet látni egy-egy tehetséges fiatalt, aki talán fog még hazai nagycsapatban is játszani, a "megyében" pedig jókat lehet nevetni a helyi bácsikák borvirág ízű beszólásain, vagy amikor egy fél csapat keresi a labdát a pálya melletti kukoricásban. A lényeg, hogy a foci szép, a foci jó, a foci minden szinten élvezhető, ha kicsit máshogy is. 

Emlékszem, amikor a két éves kislányomat először vittem meccsre, milyen áhítattal nézte a pályát és a bácsikat, akik nagyot rúgtak a labdába, hogy aztán öt perc múlva egy jót futkározhasson a lelátón, amikor megunta az egészet. Na ennek lesz vége szeptember 15-től. Nemcsak nekem és néhány hozzám hasonló barátomnak, hanem rengeteg kisgyereknek és sok olyan futballszerető embernek, akik nem jártak rendszeresen meccsekre, de megvolt az az évi néhány alkalom, amikor kilátogattak egy-egy stadionba. Mondtam, hogy őszinte leszek: bevallom, az utóbbi években én is ez utóbbiak közé tartoztam. Családom van, rengeteg munkám, kevés szabadidőm, egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy minden hétvégét a focipályák mellett töltsek. Néha-néha kimegyek annak a csapatnak a meccseire, ahova a bérletem szól (amolyan támogatói bérlet, mert anyagilag jobban járnék, ha jegyet vennék arra a néhány alkalomra), és nyaralás közben, ha időm és kedvem is van, akkor csak-csak megnézem a helyi csapatot, ahol természetesen nekik szurkolok, mert úgy illik. Siófokon a SIófoknak, Pápán a Pápának, Hajdúszoboszlón a Hajdúszoboszlónak. 
És ez is véget ér szeptember idusán. 

Hogy miért? Mert ezentúl szükségem lesz a jegyen-bérleten kívül két kártyára. Egy klubkártyára a "hazai csapat" meccseihez, és egy MLSZ futballkártyára a "semleges" csapatokhoz. Aztán az is előfordulhat, hogy nem lehet egyszerre két ilyen kártyám. Nem tudom, mert a szabályok furák és átláthatatlanok. Annyi biztos, hogy ha jön a Ferencváros Siófokra, akkor én az MLSZ futballkártyámmal nem ülhetek be a siófoki szektorba (ahol eddig ültem), hanem mehetek a "semlegesekhez" vagy a Fradi-szektorba. Hazai csapatom meccsein pedig - ha úgy gondolom - nem mehetek a vendégszektorba egy-egy barátommal, mert nincs ott számomra hely. És ez a legviccesebb az egészben, hogy hely bizony lenne bőven. Mert a 90-es években még jártam telt házas NB-1-es rangadón, ahol 28000 ember szorongott a lelátón, de 2014-ben bizony nagyon foghíjasok a padsorok. A legtöbb klubvezető összeteheti a kezét, ha fordulónként három-négyezer ember kimegy a meccsekre. De sajnos a legtöbbször még annyi sem jön össze. Most még kevesebben lesznek. 

Mert nekem se kedvem, se időm ahhoz, hogy család és munka mellett plusz kártyákat váltsak ki, amiket meccsnapon természetesen nem kaphatok meg, és az egyikhez még külön 150, a másikhoz 30 kilométert kellene utaznom hét közben. Úgy, hogy idővel meg kellene ezeket újítanom, és nem ülhetnék oda, ahova szeretnék, hanem oda, ahova a semleges szektort kijelölik (ha lesz ilyen egyáltalán), vagy mehetnék az idegenbe utazó fanatikusokhoz, amihez én már túl öreg vagyok. Igen, kényelmes lettem, inkább fizetek többet a jó helyért a hazai szektor közepén, nem fogok a "kanyarban" nyomorogni a biztonsági őrök vegzálása és olyan szurkolók üvöltözése közepette, akikhez semmi közöm. Mert én a focit szeretem, nem azért járok meccsre, hogy végig a bírót vagy a helyzetet kihagyó csatárt szidjam. Tudom, hogy több tízezren vannak rajtam kívül ilyenek. Ezek az emberek (most már sajnos joggal mondhatom: mi) pontosan azért kezdtek elmaradozni a lelátókról, amiért én sem fogom többet menni. A pénzükért cserébe semmilyen szolgáltatást nem kaptak, viszont a lelátói morál egyre mélyebbre bukott, és elburjánzott az eltúlzott és értelmetlen adminisztráció. És ők (zömmel legalább olyan korúak, de inkább idősebbek, mint én, főleg elfoglalt, családos emberek) nem fognak visszajönni a pályák mellé, csak ha úgy érzik, változik valami. Ilyen változást pedig - azt leszámítva, hogy egyre nehezebb jegyet venni - nem látok. Az új rendszer ugyanúgy nem fogja tudni kiszűrni a hőbörgőket, sőt. Legfeljebb most mást fognak nagyobb hévvel szidni, akit vagy amit éppen szankciók nélkül lehet.

Természetesen a magyarországi élő futballtól elfordult emberek gyerekei (így az enyémek sem) fognak kilátogatni a stadionokba, hiszen nincs kivel. És aki kicsit is konyít ehhez a sporthoz, az tudja, hogy utánpótlás nélkül nincs foci. Lehet, hogy valóban én lettem finnyásabb az idő múlásával, de azt a szolgáltatást szoktam igénybe, azért szoktam fizetni, ahol minőséget kapok felesleges körök nélkül. A cégem sem ott vásárol, ahol szívatják, hanem ott, ahol megkapja a pénze ellenértékét. Nem hiszem, hogy ez nagyon furcsa volna. 
És ennek ellenére sajnálom. Mert mégis csak ebben a kicsit sárga, kicsit savanyú magyar fociban éltem évtizedekig, hiányozni fog. De annyira azért nem, hogy azért dotáljam, mert bosszúságot és kényelmetlenséget okoz.
Azért egy kicsit még reménykedem benne, hogy a magyar futball döntéshozói, alakítói közül valaki egyszer úgy ébred fel: "gyerekek, nagyon büdös már ez a hús! Nem lehetne, hogy ne csak jegyrendszerre adjuk? És mi lenne, ha megpróbálnánk visszacsalogatni a régi vevőket is az üzletbe, hogy legközelebb ne csak romlottat tudjunk venni?"

"Úgy döntöttem, hogy gazember leszek" - akár kezdhetném így is, de nem így kezdem. Inkább úgy döntöttem, hogy demagóg leszek.

Mai hír: az országgyűlés 193 igen, 149 nem szavazattal, két tartózkodással elfogadta a T/11004-es törvényt, aminek az alapján a különböző "bűnöket" elkövetett olimpiai bajnokoknak és helyezetteknek meghatározott ideig nem folyósítják az olimpiai helyezésükért kapott életjáradékukat. Mondtam: demagóg leszek. Túllépek azon, hogy igazságtalan, hogy csak az olimpiai sportágak képviselői kaphatnak ilyet, azon is, hogy nem a magukhoz képest kiemelkedő teljesítményeket díjazzák, hanem az abszolút eredményt, ami sok esetben nem reálisan megítélhető (értsd: imádjuk a vízilabdát, de sokkal könnyebb vízilabdában olimpiai aranyat nyernünk, mint a foci vébén bekerülnünk a legjobb 16 közé). De ezzel - mondom - nem foglalkozom. Egyrészt azért, mert az olimpiai arany mindig és minden körülmények között óriási dolog, másrészt pedig akárki nyeri, akárhogyan, mindenképpen nagyon megérdemli érte az elismerést, megbecsülést, életjáradékot. Olimpiai bajnoknak lenni óriási dolog.

Érthető az állam igyekezete (diktatúrákban egyébként kiemelkedően fontos a sport, de demokráciában sem jön rosszul a siker), lejátsszák a himnuszt, megismerik az államot, színtiszta országimázs, egy egész népet emel fel a bajnok, dicsőség a győzőnek. Azt gondolom, hogy az olimpiai bajnokságért, illetve helyézésrt kapható jutalmak és életjáradékok mértéke nem eltúlzott, sőt. Ha tehetném, jóval többet adnék azoknak, akik, ha közvetetten is, de ennyit tettek az országért. Mert ha a presztízst és a reklámértéket nem is számítjuk, akkor is példaképek, emberek tízezreinek adnak reményt, mutatják meg, hogy érdemes sportolni és egészségesen élni. Doppingról és fizikailag-szellemileg végletekig kifacsart emberi roncsokról most nem írunk, ugye született egy döntés az elején.

Az olimpiai bajnok pedig olimpiai bajnok, még akkor is, ha rossz fát tesz a tűzre, sőt halála után is, hiszen ilyen minőségben emlékeznek majd meg róla az annalesek. Mint ahogy a köztársasági elnök is elnök úr, a miniszter is miniszter úr élete végéig, akármit is csinál. És el is érkeztünk a lényegig: akármit is csinál.

Farkas Péter drogot termesztett. Egy állítás, amire még nem született bizonyítás. Nem árulta, nem is fogyasztotta, termesztette. Legalábbis is ezt feltételezték, Péterünk pedig egy kis előzetes után a megpattanás mellett döntött. Ebből is következik, hogy csúnya, rossz ember, ne kapjon az államtól egy petákot se. Persze ugyanez a Péter Barcelonában aranyat nyert kötöttfogású birkózásban, ami fiatal(abb) korom egyik meghatározó sportélménye volt, az ő tiszteletére játszották el ott a himnuszt, valószínűleg gyerekek ezrei mentek le az edzőterembe miatta, húsz éves munkáját koronázta meg ezzel. Ezért jutalmat és életjáradékot kapott, és ez utóbbit most elveszik. Persze, ha nagyon kukacos akarnék lenni, akkor megkérdezném, hogy az előbbit miért nem, a gaz bűnözőtől? De nem kérdezek ilyet. Inkább azt kérdezem meg, hogyan lehet az, hogy aki egyszer már megszolgálta a jutalmát, az valamiért elveszti. Az teljesen mindegy, hogy miért. Kicsit olyan, mintha Feri bácsi lopna a boltban, és ezért elvennék a nyugdíját. Mert Feri bácsi ugyan dolgozott 40 évet, fizette is a járulékot becsülettel, de aki ilyet botlik a 86-ikban, az inkább dögöljön éhen, ne kapjon semmit! Jó kérdés, hogy mi köze van Farkas Péter sportkarrierjének és 1992-es olimpiai aranyának ahhoz, hogy 2006-ban nem jogerősen felmentették, majd 2008-ban szinté  nem jogerősen elítélték. Ha engem kérdeznek (persze még véletlenül sem kérdeznek), leszarom, hogy Farkas Péter mit csinált 10 évvel Barcelona után, felőlem még embert is ölhet, de az aranyért járó járadékát kapja meg. A büntetését meg ülje le, ha tényleg csinált valamit.

Kevés dolgot utálok jobban, mint az álszentséget. Ne tegyünk úgy, mintha angyalok lennénk. Biztos vagyok benne, hogy mindenki kurvaanyázott már azok közül, akik most a blogot olvassák. Biztos vagyok benne, hogy a legtöbbünk csinált már valamit, ami törvénybe ütközik. Volt hamis programja, zenéje, másolt kazettát, CD-t, ordítozott részegen, csalt adót, ütött meg embert, ment át piroson a zebrán, nem adta meg az elsőbbséget a gyalogosnak - akármit. Mert az ember tökéletlen. Farkas Péter nem azért kapott jutalmat és életjáradékot, mert jó ember és betegesen normakövető, hanem azért, mert olyat tett, amivel dicsőséget hozott az országnak. És annak semmi köze ahhoz, hogy 10-15 év elteltével mit csinál. Persze egy ilyen döntéssel lehet szavazatokat nyerni, hiszen közelednek már a választások. És ilyenkor a hikomat, lelki sérült, rugalmas gerincű politikus mindent megszavaz, amiről úgy véli, hogy hoz egy-két voksot. Az tök mindegy, hogy halálbüntetésről vagy nyugdíjemelésről van szó.

Szóval Farkas Péter vesztett. És Kósz Zoltán is. Ő ittasan vezetett, ezért pénzbüntetést kapott, és az új törvény szerint 3 évig nem kaphat életjáradékot. Mert bassza meg, aki ittasan vezet, leszarjuk, hogy kétszeres olimpiai bajnok - kiváló logika. De ma demagóg vagyok, és feltenném a kérdést, hogy akkor mi a faszért kap fizetést az előzetesben lévő fővárosi polgármester (na jó, egy ideje már nem ő kapja, egy számlára utalják, majd megkapja később), és a mi a faszért kapott fizetést és költségtérítést egy hónapok óta kómában lévő másik polgármester? Mit tettek ők az országért? Miben különlegesek, ami arra predesztinálja őket, hogy fizetést (figyelem, fizetést és költségtérítést (!), nem életjáradékot kapjanak) akkor, amikor nyilvánvalóan nem dolgoznak, hiszen az egyikük éppen börtönben ül, a másikuk pedig gyakorlatilag agyhalott. Jó kérdés. Az életjáradéknál persze fel sem merült volna, hogy nem jogos, hiszen azt megítélték. Már ha politikus az illető. Mert akkor szabad csúnyán beszélni, lövöldözni, részegen vezetni, megvesztegetni, tizedáron privatizálni. Akkor is, ha az illetőt előtte csak a pártja ismerte, és az ég világon semmit nem tett még azért, hogy Magyarországnak híret, nevet szerezzen, legfeljebb a gyerekeinek egy villát vagy legalább egy szaftos állást. Mert amit szabad Jupiternek...

Végezetül egy kedves sztori, amit sokan már biztosan ismernek. A pekingi olimpiára utazott a magyar küldöttség. A sportolók az economy classon, a politikusok és a sportdiplomaták a businessen. Valahol Moszkva fölött pár olimpikon átment a gép elejére, hogy kinyújtóztassa a lábát, mire az egyik felkent hazafi hangosan megjegyezte: "mit keresnek sportolók az első osztályon"? "Mit keresnek politikusok az olimpián?" - hangzott a határozott válasz. Hogy igaz-e, azt nem tudom, és igazából nem is érdekel. A szomorú az, hogy nincs okom nem elhinni.

Tessék mondani: biztos jó dolog hogy olimpiai bajnokokat (Nobel-díjasokat, nemzeti idolokat) szopatunk azért, mert a díjazott karrierjük után csinálnak valami olyasmit, ami törvénybe ütközik? Ha olyat tett, amiért megbüntethetik a hatályos törvények alapján, akkor büntessék meg, mint akárki mást. De ahhoz ne nyúljanak hozzá, amit egészen mással érdemelt ki. Mint ahogy a fordítottja is igaz: attól, hogy valaki miniszter, miniszterelnök vagy köztársasági elnök volt, tessék szépen elítélni a köztörvényes bűncselekményeiért, de utána is nyugodtan szólítsák elnök úrnak, mert az tény, hogy valóban elnök volt, és ennek semmi köze ahhoz, hogy mit követett el. Ugye milyen egyszerű?

Olvasom az Üzenőn a Lehet-e egy tanár gárdista című postot. Nem olvastam a kommentjeit, de biztos vagyok benne, hogy a legtöbb a dolog politikai vonatkozásaival foglalkozik. Engem ez nem érdekel.

De lehet-e egy tanárnak magánélete?
Szerintem egyértelmű a válasz, igen. Sajnos Magyarországon még mindig nagyon erősnek tűnik az a beidegződés, hogy a tanár az tanár, mintha nem lenne ugyanolyan ember, mint az összes többi. A hivatás az hivatás, a magánélet pedig magánélet. Szerintem abszolút nem probléma, ha egy tanár civilben fideszes, MSZP-s vagy akár Jobbik-, esetleg Munkáspárt-drukker (bár ez a kettő már a durvább kategória). Nem baj, ha aszexuális, nem baj, ha meleg, nem baj, ha keresztény, nem baj, ha ateista, az sem gond, ha a gárda vagy valamilyen más szervezet egyenruájában feszít az iwiwen. Tegye meg nyugodtan. Ha jó tanár, jó ember, jó pedagógus, akkor bármit megtehet, amit akar. Ha a magánéleti dolgaiból valami problémája adódik, az az ő gondja, mint bárki másnak, neki kell rendeznie az esetleges félreértéseket a diákjaival és a kollégáival is. De tehesse meg!

Sajnos az iskola mindig is amolyan kádermelengető volt, ahol az igazgató, mint sokszor a mindenkori hatalom bizalmi embere, irányította a kollégák "erkölcsi" és "ideológiai" fejlődését. Azt gondolom, hogy ez nemcsak téves, hanem veszélyes is. Ugyanis elmúltak már azok az idők (szerencsére), hogy az iskola egyféle idealizált emberképet közvetített a diákoknak, aminek a tanár volt manifesztációja. A tanár ugyanolyan ember, mint a többi, sokfélék vagyunk, a pedagógusok is sokfélék. A lényeg, hogy az adott szakember a feladatát jól lássa el a munkahelyén, ha ő munka után kocsmázik vagy kurvázik, az az ő dolga, de a feladataira ne nyomja rá a bélyegét.

Sajnos álszent világban, álszent országban élünk, havonta előkerül valami szaftos kép vagy videó valamelyik kisiskola pedagógusáról, akitől aztán (saját kérésére - muhaha) megválnak. Jön József igazgató úr, és megmondja Terikének, hogy vagy azonnal megy magától, vagy nem kap tanári munkát a megyében 20 évig. Mintha a szex (illetve szexkép vagy bármi más) bűn volna. Sajnos ettől az álszentségtől szenvedünk évtizedek óta, többek között ezért is szarnak a kamaszodó iskolások az oktatásra, hiszen ők az igazságkereső, őszinte, tisztánlátó félgyerek-félfelnőtt fejükkel nem értik, hogy miért dicsőítik a hikomat, tanárnak nem nevezhető idiótákat a suliban, miközben a "jó fej" tanárok állandó basztatásnak vannak kitéve. Persze, mert nekik általában van magánéletük, és abban bizony olyan dolgokat is csinálnak, amiknek hallatán a 60 éves Elza néni elalél az énekórán. Mert ugye a tanár is ember. Iszik, dug, böfög, fingik, veszekszik, sír. Mert ez hozzátartozik az élethez. És ha Elza néni nem lett volna a 38 munkaéve alatt végig az aktuális igazgatókedvence fapicsa, aki öregasszony létére nagyjából hasonló lelki fejlettségi szinten van, mint egy 10 éves kislány, akkor ő is csinálta volna ezeket. Így azonban vélhetően fogalma sincs arról, hogyan működnek az emberek, tehát tökéletesen alkalmatlan a tanításra, hiába beszél csak szépen, és hiába vállalja ingyér' a túlórát. És sajnos az évek alatt Elza néni éppen ezért valószínűleg egy megkeseredett, magában gyűlölködő, gonosz öregasszonnyá vált, akit az is zavar, ha Pistike csúnyán néz rá, attól meg kikészül, ha a matekos kolléga az interneten a picsáját mutogatja. Így aztán Elza néni az alélt állapotból való visszatérés után az igazgató bácsihoz/úrhoz/elvtárshoz esik be először, és elmondja, hogy nem marad tovább egy épületben a matekos kollégával, mert ez maga az erkölcsi fertő.

Szóval csak lazán gyerekek. A tanár elsősorban ember, és csak azután tanár. Ha tanárként jó, ha a gyerekekkel meg tudja beszélni még azt is, amit esetleg a magánéletéből furcsállnak (annyira nem szokták, a gyerekek meglepően toleránsak és intelligensek, ha normálisan állnak hozzájuk), akkor az ég világon semmi gond nicsen vele. Még akkor se, ha esténként a kocsmából kell hazavinni, vagy pucérra vetkőzik a nyuszis magazinban. Legfeljebb rá rejszolnak majd a nyolcadikasok a fiú WC-ben a matekóra előtt.