"Úgy döntöttem, hogy gazember leszek" - akár kezdhetném így is, de nem így kezdem. Inkább úgy döntöttem, hogy demagóg leszek.
Mai hír: az országgyűlés 193 igen, 149 nem szavazattal, két tartózkodással elfogadta a T/11004-es törvényt, aminek az alapján a különböző "bűnöket" elkövetett olimpiai bajnokoknak és helyezetteknek meghatározott ideig nem folyósítják az olimpiai helyezésükért kapott életjáradékukat. Mondtam: demagóg leszek. Túllépek azon, hogy igazságtalan, hogy csak az olimpiai sportágak képviselői kaphatnak ilyet, azon is, hogy nem a magukhoz képest kiemelkedő teljesítményeket díjazzák, hanem az abszolút eredményt, ami sok esetben nem reálisan megítélhető (értsd: imádjuk a vízilabdát, de sokkal könnyebb vízilabdában olimpiai aranyat nyernünk, mint a foci vébén bekerülnünk a legjobb 16 közé). De ezzel - mondom - nem foglalkozom. Egyrészt azért, mert az olimpiai arany mindig és minden körülmények között óriási dolog, másrészt pedig akárki nyeri, akárhogyan, mindenképpen nagyon megérdemli érte az elismerést, megbecsülést, életjáradékot. Olimpiai bajnoknak lenni óriási dolog.
Érthető az állam igyekezete (diktatúrákban egyébként kiemelkedően fontos a sport, de demokráciában sem jön rosszul a siker), lejátsszák a himnuszt, megismerik az államot, színtiszta országimázs, egy egész népet emel fel a bajnok, dicsőség a győzőnek. Azt gondolom, hogy az olimpiai bajnokságért, illetve helyézésrt kapható jutalmak és életjáradékok mértéke nem eltúlzott, sőt. Ha tehetném, jóval többet adnék azoknak, akik, ha közvetetten is, de ennyit tettek az országért. Mert ha a presztízst és a reklámértéket nem is számítjuk, akkor is példaképek, emberek tízezreinek adnak reményt, mutatják meg, hogy érdemes sportolni és egészségesen élni. Doppingról és fizikailag-szellemileg végletekig kifacsart emberi roncsokról most nem írunk, ugye született egy döntés az elején.
Az olimpiai bajnok pedig olimpiai bajnok, még akkor is, ha rossz fát tesz a tűzre, sőt halála után is, hiszen ilyen minőségben emlékeznek majd meg róla az annalesek. Mint ahogy a köztársasági elnök is elnök úr, a miniszter is miniszter úr élete végéig, akármit is csinál. És el is érkeztünk a lényegig: akármit is csinál.
Farkas Péter drogot termesztett. Egy állítás, amire még nem született bizonyítás. Nem árulta, nem is fogyasztotta, termesztette. Legalábbis is ezt feltételezték, Péterünk pedig egy kis előzetes után a megpattanás mellett döntött. Ebből is következik, hogy csúnya, rossz ember, ne kapjon az államtól egy petákot se. Persze ugyanez a Péter Barcelonában aranyat nyert kötöttfogású birkózásban, ami fiatal(abb) korom egyik meghatározó sportélménye volt, az ő tiszteletére játszották el ott a himnuszt, valószínűleg gyerekek ezrei mentek le az edzőterembe miatta, húsz éves munkáját koronázta meg ezzel. Ezért jutalmat és életjáradékot kapott, és ez utóbbit most elveszik. Persze, ha nagyon kukacos akarnék lenni, akkor megkérdezném, hogy az előbbit miért nem, a gaz bűnözőtől? De nem kérdezek ilyet. Inkább azt kérdezem meg, hogyan lehet az, hogy aki egyszer már megszolgálta a jutalmát, az valamiért elveszti. Az teljesen mindegy, hogy miért. Kicsit olyan, mintha Feri bácsi lopna a boltban, és ezért elvennék a nyugdíját. Mert Feri bácsi ugyan dolgozott 40 évet, fizette is a járulékot becsülettel, de aki ilyet botlik a 86-ikban, az inkább dögöljön éhen, ne kapjon semmit! Jó kérdés, hogy mi köze van Farkas Péter sportkarrierjének és 1992-es olimpiai aranyának ahhoz, hogy 2006-ban nem jogerősen felmentették, majd 2008-ban szinté nem jogerősen elítélték. Ha engem kérdeznek (persze még véletlenül sem kérdeznek), leszarom, hogy Farkas Péter mit csinált 10 évvel Barcelona után, felőlem még embert is ölhet, de az aranyért járó járadékát kapja meg. A büntetését meg ülje le, ha tényleg csinált valamit.
Kevés dolgot utálok jobban, mint az álszentséget. Ne tegyünk úgy, mintha angyalok lennénk. Biztos vagyok benne, hogy mindenki kurvaanyázott már azok közül, akik most a blogot olvassák. Biztos vagyok benne, hogy a legtöbbünk csinált már valamit, ami törvénybe ütközik. Volt hamis programja, zenéje, másolt kazettát, CD-t, ordítozott részegen, csalt adót, ütött meg embert, ment át piroson a zebrán, nem adta meg az elsőbbséget a gyalogosnak - akármit. Mert az ember tökéletlen. Farkas Péter nem azért kapott jutalmat és életjáradékot, mert jó ember és betegesen normakövető, hanem azért, mert olyat tett, amivel dicsőséget hozott az országnak. És annak semmi köze ahhoz, hogy 10-15 év elteltével mit csinál. Persze egy ilyen döntéssel lehet szavazatokat nyerni, hiszen közelednek már a választások. És ilyenkor a hikomat, lelki sérült, rugalmas gerincű politikus mindent megszavaz, amiről úgy véli, hogy hoz egy-két voksot. Az tök mindegy, hogy halálbüntetésről vagy nyugdíjemelésről van szó.
Szóval Farkas Péter vesztett. És Kósz Zoltán is. Ő ittasan vezetett, ezért pénzbüntetést kapott, és az új törvény szerint 3 évig nem kaphat életjáradékot. Mert bassza meg, aki ittasan vezet, leszarjuk, hogy kétszeres olimpiai bajnok - kiváló logika. De ma demagóg vagyok, és feltenném a kérdést, hogy akkor mi a faszért kap fizetést az előzetesben lévő fővárosi polgármester (na jó, egy ideje már nem ő kapja, egy számlára utalják, majd megkapja később), és a mi a faszért kapott fizetést és költségtérítést egy hónapok óta kómában lévő másik polgármester? Mit tettek ők az országért? Miben különlegesek, ami arra predesztinálja őket, hogy fizetést (figyelem, fizetést és költségtérítést (!), nem életjáradékot kapjanak) akkor, amikor nyilvánvalóan nem dolgoznak, hiszen az egyikük éppen börtönben ül, a másikuk pedig gyakorlatilag agyhalott. Jó kérdés. Az életjáradéknál persze fel sem merült volna, hogy nem jogos, hiszen azt megítélték. Már ha politikus az illető. Mert akkor szabad csúnyán beszélni, lövöldözni, részegen vezetni, megvesztegetni, tizedáron privatizálni. Akkor is, ha az illetőt előtte csak a pártja ismerte, és az ég világon semmit nem tett még azért, hogy Magyarországnak híret, nevet szerezzen, legfeljebb a gyerekeinek egy villát vagy legalább egy szaftos állást. Mert amit szabad Jupiternek...
Végezetül egy kedves sztori, amit sokan már biztosan ismernek. A pekingi olimpiára utazott a magyar küldöttség. A sportolók az economy classon, a politikusok és a sportdiplomaták a businessen. Valahol Moszkva fölött pár olimpikon átment a gép elejére, hogy kinyújtóztassa a lábát, mire az egyik felkent hazafi hangosan megjegyezte: "mit keresnek sportolók az első osztályon"? "Mit keresnek politikusok az olimpián?" - hangzott a határozott válasz. Hogy igaz-e, azt nem tudom, és igazából nem is érdekel. A szomorú az, hogy nincs okom nem elhinni.
Tessék mondani: biztos jó dolog hogy olimpiai bajnokokat (Nobel-díjasokat, nemzeti idolokat) szopatunk azért, mert a díjazott karrierjük után csinálnak valami olyasmit, ami törvénybe ütközik? Ha olyat tett, amiért megbüntethetik a hatályos törvények alapján, akkor büntessék meg, mint akárki mást. De ahhoz ne nyúljanak hozzá, amit egészen mással érdemelt ki. Mint ahogy a fordítottja is igaz: attól, hogy valaki miniszter, miniszterelnök vagy köztársasági elnök volt, tessék szépen elítélni a köztörvényes bűncselekményeiért, de utána is nyugodtan szólítsák elnök úrnak, mert az tény, hogy valóban elnök volt, és ennek semmi köze ahhoz, hogy mit követett el. Ugye milyen egyszerű?
